Vízesés veled
ez a belülről rév,
kívülről szilaj élet.
Folyama tisztít,
fátyla eltakar,
hegyezve nyílélet,
mi démonainkhoz kell.
A faun táncol,
mert nimfa énekel.
Gyors, gyors, lassú,
izzik a padló
keringőnk alatt.
Mint évek, telnek hetek,
elhullt az illúzió,
a lényeg maradt.
Egy örök fesztivál
szívünkbe költözött,
ahogy itt sétáltunk
leendő emlékek között.
Mikrokozmosz percek
dobbanó jelentéssel
gyűltek körénk,
mert olyan tűz
körül lenni jó,
minek lángja szabad,
de éppoly átható,
ha nem is azonnal
veszed észre,
hogy már füledbe mászott,
s felvitt az égbe.
Lazíts, ifjú Pán!
Álmaid még terhesek tán
önnön elvárásaiddal,
de már nem
ejtenek csapdába.
Összeadhat minket
Elvis, a punk apáca,
akkor is szabad maradsz,
mert a játék nem az a harc,
ahol alulmaradsz.
És senki nem veheti el
szemed melegét.
Kockás takaród
óvó menedék.
Tisztító lángja
felemel és beburkol,
mert tudom, mit a tűz előtt fogadtam,
örökre,
és nem csak rólunk szól.