Jöttél az életembe,
mint égi fondorlat,
hogy felkavard mindazt,
mi régóta fojtogat.
Megtépázott az utca.
Lelkem repedt, szívem hasadt.
Nálad jó világ van,
macska vagyok a kezed alatt.
Dorombolsz te is, ha látsz.
Tied a kóbor kandúr ravaszsága,
hogy elérd, amit akarsz. Mégis:
Te vagy a korgó tárca szabadsága.
Kilenc élet; nyolc talány.
Sejtelem illan, illatát feledtem.
Csak azt tudhatom,
most ki vagy nekem.
Vagyunk két nomád, kik nem tudták,
de együtt nevelkedtek.
Előbb voltunk ünnepelt cimborák,
később önként számkivetettek.
Ha hiszed, ha nem,
nem lehetsz bölcsebb nálam,
mert a válaszok bennem vannak:
s benned partnerre találtam.
Ha az egyikünk hangzó,
a másikunk a zönge.
Míg megnevettetsz,
ne számíts közönyre.
Te vagy az elengedés,
az én mosolygó őrangyalom.
Te vagy a ragadós nevetés,
a gyógyító ősbizalom.
A pajkos jókedven,
sajduló örömön
kívül béke is vagy.
Köszönöm! Köszönöm!