Támadjatok fel,
tomboljatok szelek!
Lépjen elő a sereg,
mert erős az ár,
kevés az ellen.
Avas reménnyel,
haraggal születtem.
Intsetek rendre,
mielőtt mindenkit
elmarok.
Fogadjatok be,
nélkületek vak vagyok.
Jöjjön a felszínre
múltam szégyellt titka.
A középkorban
nem lehettem tiszta.
Hosszú a lista,
sok seb nyíltan sajog.
Nézzük inkább azt,
mily magot adhatok.
Ok nélküli vétek
nem termett sosem.
Féltérdre ereszkedem,
álljon talpra a totem,
mi körül keringtem egykor.
Fejre álltan tükrözöm,
hogy a nyíl nem csak öl,
pályánk újra írva
ősi ölbe forr.
S nem hajszolok többé
kósza hóbortokat,
ha lüktetve szól
a bolygók ritmusa.
Kitöltöm szerepem,
leszek, ki vagyok:
kérdőjeleket szülő,
felforgató,
mosolyt csaló
fura rajzfilmfigura.