Az ajtó végül kinyílt.
A hűs holdfény behatolt,
mi egymást ölelve
lestük a meteort.
Lehullt a mag,
most majd hazatér.
Szelíd szavadtól
enyhült a csatatér.
Kísérjen dalunk,
mely szárnyat idéz,
evezz, harcos,
vissza se nézz!
Még egy sóhaj,
még egy lépés,
minden szunnyad,
minden békés.
Együtt dobban
ezer hullám.
Összeköt egy
kóbor villám.
Ez a hidad,
izzó s fehér.
vár a liget,
hol ősképed él.