Te megmondtad

Te megmondtad, hogy
soha nem leszek boldog.
Hogy nyakamban a bűntudattal
majd minden új festményt elrontok.
Vászon sincs már,
a bolt bezár,
nekem elfogyott.
Hisztizve berontok,
sikolt az üveg, a vásznak
rendőrért kiabálnak.
De talán csak én rettegek attól,
hogy nem akarja már senki, hogy ráfessek.
Hazakullogok.
Leszerepeltél, nagy művész.
Várjunk csak!
Kopott sikátor falai tűnnek
hívogatóan üresnek.
Graffitisnek még jó leszek?
De ahogy közelebb lépek,
a falak hátraszökkennek.
Az Űr Nő.
Határtalan, de véges.
Ezt is te mondtad.
Felvillannak a közelmúltból képek.
Gyászolok.
Választottam, amire születtem,
de míg minden nagyravágyat ki nem oltok,
– Te megmondtad:-
soha nem lehetek boldog.