Az áldozat

Gyászolok.
Ezek halott álmok, a többi mellé temetem.
Vádolok.
Ezek férces sebek, neked köszönhetem.
Diktátorok…
Tőletek az ember a világból kiszalad.
Állatok.
És ti még ennek adtatok igazat.
Igazságot!
Jaj ne, azt inkább ne.
Talán
mintha
én is bántottam volna néha
pofonegyszerű problémakezeléssel.
Talán kicsit én öltem meg… a késsel.
De csitt
most itt
néma
kínt nyel
hű nő.
Lelke
felgyúl
majd hull
pora
s fű nő.
Távozok.
Pajzsot ide – méltóság oda, szivárog, párolog, de
csitt
csend
nincs
rend
kend
ne szóljon meg, kend holt.
Én most mártírként gyászolok.