Falka

Kívülről furcsa lehet,
hogy ez a sok gyerek
hogy lehet ennyire… egész.
Együtt bármire kész
ez a sok lökött,
kiket megrágott az élet,
azután kiköpött.
Szinte felnőttek már.
Pedig nem sok idő telt,
mióta ez a pár suhanc
egymás tükrében
magára lelt.
És azonnal túl is nőtt
rajtunk víziónk.
Egy célt szolgál
józan eszünk
és intuíciónk.
Közös a fogkefe
és közös a bögre,
munkánk gyümölcse
és hangtalan böjtje.
Sok műnek vagyunk
már most alkotója,
pedig mind más istennek
vagyunk helytartója.
Összeállt erőinből az erőd,
mint egy erdő,
ami oly forrás köré nőtt,
minek vizét védeni kell,
mint egy magot,
minek kell még kis idő,
mielőtt kikel.
Itt lehetsz bátor,
mert véd az inkubátor,
de ne felejtsd el,
hogy az álmunk,
hogy ezt a képet
oly vidékre vigyük el,
hol nincsenek színek,
ahol nincs bizalom
hol öncélúak a rímek,
és önkényes a hatalom,
mert nem hunyhatunk szemet afelett,
hogy mi bennünk van,
érték lehet.
Hisz már sokszor kiderült,
hogy mi démon volt számunkra,
a falka életében
épp az volt a megoldás kulcsa.