J-hez
Akkor tényleg azt hittem, ma meghalok,
pedig fogadtak már be zivatarok.
Ott is hívogattak volna homályba,
de pont jó volt rám az exed ruhája.
Soha nem kértem, de vitted keresztem,
néha elégtem bíztató szemedben.
Tudtuk mindketten, megtanítasz esni,
s majd eljön a nap, és tovább kell menni.
Zárjuk palackba, zárjuk palackba,
zárjuk palackba, mi szép volt.
Eresszük szélnek, eresszük szélnek,
eresszük szélnek a fátyolt.
Szabad vagy újra, ne féld a záport,
eltéptük együtt, mi láncolt.
Mert befogadtál, mint kóbor vándort,
veled éltetem a lángot.