Mióta ismerlek,
nem zavar, ha bőrig ázom.
Félelem és fagy
nem hatol át ruhámon,
mert fűt, mit
hinni sem reméltem.
Eddig.
Hogy kővéváltak
egyszer csak
páncélukat levedlik.
Hogy kezet nyújt,
kinek nem áll érdekében.
Hogy lehet hinni
elfeledett erényben.
Hogy van, ki akkor is
tartja érted hátát,
ha ki ismer, rég
meghátrált.
Sokszor elhittem,
mit a vásznon láttam,
álmaimon lépkedtem,
majd eltanyáltam.
Inkább legyek whiskey,
mit hosszan érleltek.
Nagy szavak helyett
sok kisebb tett.
Inkább legyek mécses,
kis lánggal égő,
mint hamis izzó,
minek fénye sértő,
és meztelenre vetkőztet
koraszülött álmot.
Fogadd el a fényt,
én is kaptam a lángot.
S bár még nem látom,
ki vagy,
lépj rá utadra!
Bízz a jövőben,
és vigyázz magadra!