Vadhajtás

Víg kacajtól zeng a csarnok.
Ezt nem illik – csak így pattog,
aki nem elég lezser.
Magasról nem érdekel.
Eleget hallgattam, hogy szapulsz.
Minden szavad a mélybe húz,
pedig te is voltál lókötő.
Vigyázz, mert miénk a jövő!
Mindenben csak magamat keresem,
pia, vallás, bulik, szerelem,
nem kell semmi, ha már langyos,
az nyer, aki elég hangos.
Hogyha beszólsz, bököm hibád,
szúró szavam szofisztikált.
Hidd el amit hazudsz vadul,
mert még talán megigazul.
Botrány kéne, jó rege lesz,
jöjjön egy kis apakomplex’.
Bort vedelő prédikátor,
ez a lány ma neked táncol.
Üvölts, légy csak ideges!
Úgyse voltál hiteles.
Aki nem járt poklot soha,
beutalom víg napokra.
Fogd cirkuszod, fogd kenyered,
dobd el neved, hogyha mered!
Terhes vagyok lelkesedni,
vedd mindenem, nem kell semmi.
Diogenész, maradhatok?
Ok, csak ne álld el a napot.
Poharam sincs, van két kezem.
A csarnok csendjét élvezem.
Amíg.