Eltűnt Psziché! A nagy Pán halott!
– beszélitek.
Hol a tudás, mit lélegeztek
a régiek?
Utolsó lapom,
vak haragom
meddő holtággá apadt.
Tán szétfoszlik a magány,
ha befogad a patak,
vagy megszáll egy vízió.
Lesz itt még tradíció.
Kong a múltam, nincs szerepem.
Üres vagyok, gyökértelen.
„Nagy szavak, te halandó,
kicsi már e takaró.”
Nincs nyugtom a pokoltól…?
Szarvak szólnak bokorból!
„Megláttad árnyékod.
Ez is részed.
Nem vagy beteg, csupán
megízlelted az egységet.
Nyugodj meg hát, kicsi lélek.
Az élet most is szép,
csak alulról szemléled.
A fényben lelj vigaszt,
az égre emeld szemed!
Ami szétválaszt,
nem Istentől ered.
Bent legyen rend,
szíved legyen tiszta s erős.
Akkor felkarol majd Erósz.”
(Edward Burne-Jones: Pan and Psyche, 1872)