Csepűrágó

Új jelmez van rajtunk,
bár dereng a színtér.
Talán elárultál,
talán megmentettél.
A sors fintora, hogy
rám meredtek ujjak,
és mégsem én lettem,
kire kövek hulltak.
A bolond szerepe
passzol rám, azt hiszem,
pont mint egy cipődben
potyázó homokszem.
Vándor vagyok, ne félj,
nincs itt maradásom.
Azonban volna egy
furcsa kívánságom:
nevettetném szíved,
mindössze egy percre,
mindezt azelőtt, hogy
feltennéd mérlegre.