Giordano Bruno, Seneca, Szókratész és Platón tiszteletére – erre a dalra írva: https://www.youtube.com/watch?v=hqbS7O9qIXE
Halálra ítélt
várja az alkonyt.
Míg túlvilág hívja,
ím tollba mond.
Ő már kiitta
kelyhét méreggel:
élete példa,
de halála is nevel.
Bennetek éltem,
ott voltam végig,
első szikrától
az utolsóig.
Ólombörtönben
vártam nyolc évig,
hitték, a végzet
majd megrémít.
Gyújtsd meg újra a máglyát,
nincs tisztább a lángnál,
mi mindenkit átjár.
Éltesd újra a mágiát,
ha ég fehér fáklyád.
Légy bár nemes hős
vagy szerény vándor,
a gyeplő kezedben,
mást ne okolj.
Bízz az emberben,
bízz türelemmel.
Ha hárfázol, ő majd
ráénekel.
Elméje foglya,
nem tudja, mit tesz.
Így a te feladatod az,
hogy felébreszd.
Együtt leszünk majd,
ki nevet a végén,
az égbolt a célunk,
hát éltet a fény!
Gyújtsd meg újra a máglyát,
nincs tisztább a lángnál,
mi mindenkit átjár.
Éltesd újra a mágiát,
ha ég fehér fáklyád!