Van keresztem, de pogány,
bennem él a hagyomány.
A vadonban rend honol,
tudja, ki rég vándorol.
Első negyed kincse még
csendben várja mesterét.
Talán végre felnövök,
vigaszt hozok, s örömöt.
Hol nincs fény, ott találom
vajúdó szűzi álmom.
Hogyha űznek ösztönök,
mossa ár, mi nem örök.
Nem az vagy, ki mereven
várja, hogy jön kegyelem.
Kíváncsi vagy s eleven.
Ne feledd – egy percre sem.