Nem voltál törött.
Bár elmédbe költözött
egy részeg féreg,
és méreg rágott.
Hogy kiebrudald,
ültetek a szívedbe
béke virágot.
„Tiszta a lelked.
Már régóta figyellek.”
– szólt őrangyalom.
Zord vihar ölel,
mert a szárnyad próbája
épp a bizalom.
Ép vagy, és egész.
Hogy önnön tükrödbe nézz,
felnyitom szemed:
mindez csak játék.
Leszek szövetségesed,
ha rettent árnyék,
mert te vagy, kiben
a józanság és mámor
önként egyesül.
És te túl is látsz
a játszmákon, amire
ember kényszerül.
Harsanjon derű,
ugyanazt a csillagot
bűvöljük éjjel.
Minden összetart,
ha a métely úgy érzed,
csak szakít széjjel.
Sorsod illanó
pillangó, és nem báb vagy.
Mind ismerjük jól
a gyötrelmeid.
Táplálják a virágunk
hulló könnyeid!