Gyere, játsszunk.
Vessünk számot.
A bor se ad
ma tanácsot –
félig pimpós,
félig üde.
Ezt a káoszt
ki tette ide.
Pár régi sérelem néha
izzó vassal piszkál,
de jellemed
meggyőzőbb démonaimnál.
Inkább neked hiszek.
De kérlek nézd el,
ha még bepisilek.
Hazudtak és belém rúgtak,
ígérgettek
majd hátbaszúrtak
már nem egyszer.
S a türelem
kétélű fegyver,
ezért inkább előre élek,
sose vissza.
Szomjasan nyakalok
minden percet,
hisz ily tiszta
forrás ritkán fakad,
és sok a lélekvesztő.
Vesszőparipánk
is hol csetlő-botló,
hol száll, mint a szellő.
Tudom, hogy fáradt vagy.
Jöjjön most egy
lassabb keringő.
S ha még vakok
is vagyunk,
ketten majd eligazodunk
ebben a labirintusban,
és meglátjuk a szépet
egy élhetőbb ritmusban,
hol egyensúlyba vezetjük
és megkövetjük magunk.
Összecseng a dalunk,
egy ringató altató,
s az alkotó végre megpihen.
Aztán megkereslek.
Jöjjön az
aki bújt, aki nem.