Nomen est omen.
Neved a totem,
mi létedre
lehet a válasz,
hogy Atlaszként
támasz légy.
Üdvözlégy hát,
fáradt vándor!
Leróttad utad,
te hűséges,
te bátor,
jussod béke
és tiszta tudat.
De most kérlek,
vedd le a zsákod.
Szolgáltad a világot,
de a színdarab
még nem ért véget.
Nem szabadulsz,
óh, nem!
Engedd, hogy
becézzen a fészek,
mit óvtál, őriztél,
néha erődön felül.
Fiókád már
magasra száll
és mélyre merül,
nem fél semmitől.
Átadtad hatalmad,
így már szabad vagy!
Most jönnek
a legragyogóbb csodák,
hogy tömködd a pipát,
láng táncoljon
szemedben,
öleld unokád,
hát ne illanj el,
mint Bilbó
a gyűrűvel.
Álljanak össze egésszé
a tört képek.
Olvadjon eggyé
végre föld és ég,
legyen kerek
a történet.