Én vagyok az Angyal.
A Fény, a Szent.
Kiapadhatatlan forrás.
Hősi szűz hasonmás.
Ha kell, máglyahalált halok,
mi ez nekem. Csiklandós.
Feltámadok örökösen
támasz vagyok
törhetetlen
banya vagyok. Gyógyító.
Érzéketlen, baljós holló
ne félj tőlem
nem harapok.
Fáj a lelked, balzsamozom
múmia legyél, kirakhatom
dísznek a rendelőmbe-
összetört szívek mellé,
miket sajátomért kaptam cserébe.
Ez mind az enyém
ezek vagyok én
ha találsz jobbat, cserélhetünk
névjegyem nincs,de válassz
magadnak egy helyes kis skalpot… Mi?
Nekem nem fog hiányozni.
Nézz rám. Ki vagyok én?
Minden vagyok, sérült-szerv tár,
összefércelt hullaraktár,
saját lényem már szerteszét jár
darabokra tépte a sakál,
így vándorol, vonyít, kószál.
Nem kell semmi egyedül
is tudok imbolyogni
köszönöm.
Mindjárt virrad, felkészülök
sietni kell, már őszülök
egy kis vér és a régi leszek megint.
A fiatalság mámora meglegyint,
bort ide és furulyát
tüzet még és lakomát!
Halotti tort, tósztot nekem,
utolsó percem hadd élvezzem
legalább…
Bátorsággal, legyintéssel,
vágd fel csuklód hidegvérrel.
Rutinműtét.
Szisszen a tűz, kihunyt már,
füstje kavarog, magasra száll
földrengés van, forog a táj,
valaki károg, és lesben áll.
Én vagyok az Angyal.
A Fény, a Szent.
Kiapadhatatlan forrás.
Hősi szűz hasonmás.