Vajon boldogság az, mikor szíved
attól szárnyal, hogy gyomrodban elernyed
valamelyest a görcsös szorítás,
s már csak hányinger kerülget, már csak a hideg ráz?
Kétely mardos: egyszer még bánhatom,
pedig megtudtam, mi az igazi fájdalom.
Enni szeretnék, de már nem tudok,
lélegezni, különben megfulladok,
felszínre úsznék, de lehúz a lény,
ereje volna, csak nem érdekli a fény.
Így rajtam keresztül vesz levegőt,
Így rajtam keresztül vesz levegőt,
széndioxiddal mérgezve tiszta életerőt.
De nem ez a baj, ebből még kikapaszkodom,
csak ne félnék attól, hogy ehhez is alkalmazkodom.
csak ne félnék attól, hogy ehhez is alkalmazkodom.