Egy lépésre

Fogytán lett halandó az idő.
Ha még izgulsz egy kicsit, érthető.
Hátha nem visz el a nátha,
a zálogot is kiköhögöm,
de nem nyugszom bele,
ha elhagy az öröm.
Örökségem, hogy átkelek
tűzön és vízen,
és ha belehalok is,
őrizem hitem.
Mi tagadás, néha
földhöz ragaszt az aggodalom.
Nincs kézfogás, de
lehet kézzel fogható a bizalom.
Mind egy cipőben
járunk manapság:
magunkba zárva
tárulhat fel a szabadság.
Talán most kitisztul az utam,
és mi illúzió, összezuhan.
Ha magára marad a nép,
és eluralkodna a fejetlenség,
az összefogás bölcs döntés,
felséges uram.
Éles a párhuzam,
már szóltak erről rímek.
Élhetünk burokban –
– de minek?