Nyisd ki a szemed.
Elült a vihar.
Rázta láncait, amerre ért.
Nem a szenvedés fáj,
hanem ha nincs miért.
A vihar közepén álltál,
csended többet ért
ezer érvnél.
Nem győzködtél,
nem hagytál faképnél.
Ismersz, mégis
felém nyújtod kezed,
nem játszol szerepet,
a tűz is játszik veled.
Nincs istenem,
járom a természet templomát.
Bárhol is jársz,
látom érintésed nyomát:
Látlak zöld hajtásban,
ölelsz kelő napfényben,
hallak madárdalban,
duruzsolsz a szélben:
nem vagyok egyedül.
Nem vagyok egyedül régen.