„Élni akarok.
Élni akarok végre.”
Akaratomból sok seb eredt,
mint orkán szelt ketté ingoványt.
Végül mind kiderült,
s ma virul.
Csak én meredek magam elé,
hogy mit tettem.
Éget a múlt, és én ragaszkodom.
El fog száradni a bú virága,
s helyébe rigódal röppen?
Szökken az idő,
elszáll fölöttem.
Nézem, ahogy másokat
átvakít a fény,
lobog bennük a győzelem.
A hamu alatt
nekem méltóságom maradt.
Azt lehellem, óvom,
ez nem sérülhet.
Csak légy az éber csend,
más nem kell,
és lesz igazság és lesz rend.
Védd az ártatlant,
hiba ne essen meg kétszer.
Kényszer többé nem terem,
a jelen az egyetlen:
itt vagyok,
itt maradok,
Carpe diem!
Wagner Alma versei