Az első, mire emlékszem,
borostyán szemed.
Megszűnt az idő,
s Te álltad tekintetemet.
A Nap ragyog így,
jogara mennykő,
s végre híd lett köztünk
egy zsebkendő.
Csillag vagy, s én a Hold.
Egy vándor és egy kobold
kél ma szövetségre,
hisz égi pályára lépve
szívünk mélyén egyre vágyunk: egységre.
Egyensúlyt hoz a mérleg,
ha túllő egy nyílvessző.
Tánc veled az élet:
‘búcsú és keringő.
Add meg a dallamot,
én írom a szöveget.
Magadat uralod,
hát szabadon követlek.
Ha nem lennél a Kedvesem,
akkor is szeretnélek,
mert ha macskát látsz, megáll az élet,
és nincs oly féligazság,
mivel megalkudnál.
Halld a fogadalmam,
Te minden lében merőkanál!
Tanúm a föld és tanúm az ég.
Bennünk a létra,
hogy összeköttessék.
Építem ezt a hidat.
Tanúm a patak és tanúm a fák.
Ha tiszta a forrás,
segíti áramát.
Mélyre ásom a kutat.
Tanúm a Hold és tanúm a szél.
Derűvel élhet,
ki őszintén beszél.
Tisztán tartom e tükröt.
Tanúm a Nap és tanúm a láng.
Csillagról álmodva
ébred egy jobb világ.
Fújom veled a kürtöt!
Wagner Alma versei