Egykor, a hűs tavon kinyílt egy virág,
nem mormolt létéért senki sem imát.
Ringatta, táplálta a téli holdvilág,
csendben mosolygott, őrizte titkát.
Óh, ki vagy és ki lehetsz, te kis fehér virág?
Mondd, a Nap-e az atyád és Szellő-e anyád?
Óh, mindegy, míg szándékod tisztább tiszta víznél,
a tavasz a lelkedben utadon elkísér.
Fülelj figyelmesen: a világ zenél,
légy te az a hang, mi jövendőt mesél,
van, ki magányosan töri a múlt jegét,
Óh, légy a jóbarát, ki felé nyújtja kezét.
Óh, táncolj, lépted nyomán a világ táncra kél!
Óh, kacagj fel hangosan, s a hajnal visszatér!
Óh, tombolhat zord vihar, fújhat őszi szél,
mert benned oly tűz lobog: a szív ismét remél.
Óh, táncolj, lépted nyomán a világ táncra kél!
Óh, kacagj fel hangosan, s a hajnal visszatér!
Óh, tombolhat zord vihar, fújhat őszi szél,
mert benned oly tűz lobog: a szív ismét remél.
Ragyogj, fehér virág, erre születtél.
Ha valaki énekelné is, erre a dallamra írtam: https://www.youtube.com/watch?v=L7oaZxdAMzI