Talán meglep,
hogy a salak,
sűrű anyag
szinte ellep.
Láncra vered
pille lépted,
hisz’ te kérted
ezt a terhet.
Így gyökered
mélyre nyúlva
kutathatja,
honnan ered.
Felhő üzen
azoknak, kik
égre törnek:
Jó talajban
hibáink is
nagyra nőnek.
Élő hát a bárdot,
szisztrumot,
csendüljön a kalapács!
Próbán hevíti,
derűbe mártja
kard lelkét a kovács.
Fújd a kürtöt,
hű szívedben
zengjen a hajnal!
Láncod mozdul,
együtt zenél
a visszhanggal.
Pillants körbe,
hogy láss tükörbe,
s megérted:
a lánc,
mi zabolázta
pille lépted,
nem ítélet.
A kört megtörő,
örök élet,
a halandót égető,
szárnyat ébresztő
ígéret.