Hajdan dicsőn terült el
felettünk az égi királyság.
Az istenek bölcsen lettek naggyá,
és oly királyok vezettek,
kiket próbák tettek szabaddá,
és híd voltak ők
az istenekhez.
De jött a becsvágy,
mit olykor jószándék leplez,
és hiába a tiszta égi kép,
míg közbelép a szabad akarat.
Ki önzést vet, kínt arat.
Mert hát minek a sok áldozat,
ha egymás után
hullunk el víz híján?
A tanítvány csak maradjon csendben.
A meséhez víz kell,
ráér a szellem.
Ha a lélek szabadulni vágyik,
egy lapát sarat csak rátesz
mítoszunk, mely szól,
hol kanyarog Tigris és Eufrátesz.
Több ezer éve mélyül a meder,
s ha most tetszhalott is,
bennünk lüktet, s most életre kel.