Cseppkő

Oltsd le a lámpát,
elég a kín.
Egy csepp öröm kell,
egy cseppnyi csíny.
Ha szól a szirén,
láncol a fém.
(Elég a fény…
Elég a fény…)

Ma ne taníts,
csak játssz ma velem!
Pihenj meg
a rejtekhelyen.
Csupa-szikla
barlangkripta.
(Ott a szikra…
Ott a szikra…)

Visszhang vagyok,
csonkig égek,
nincs forrás,
de rág a méreg,
csak mennyezet,
hol fejed vered.
(Van gyökered…
Van gyökered…)

Nincs válaszom,
hisz nincs mesém.
Csak egy parázs…
de az enyém!
Sok a csaló,
mondd, mi a való?
(Útravaló…
Útravaló…)

Nincs ellenszél,
de nem is ártok.
Csak a most van,
és jó barátok.
Békét adó
a véges idő..
(Napkeringő…
Napkeringő…)

Ősz rejtjelek
húrja zsong,
jajong, busong,
az örök nyár
lám elítél,
kong a tér.
(Ölel a tél…
Ölel a tél…)

Tűzfohász

 Halld meg szavam,

ködben táncoló gyertyaláng.

Halld meg szavam,

máglyán ropogó faág.

Halljátok szavam,

kiket parázson ringattak.

Halljátok szavam,

elnémult igazak!

Egy percet se félj,

hogy mi lesz,

ha majd nem látunk:

a sötétben a bizalom

lesz világunk.

Körbe-körbe megyünk,

de nem lesz soha

kétszer ugyanúgy.

A példa lángra gyújt,

ha érdek nélkül emel

sebzett lelket.

Az őrjöngő káoszban

az elme rendje

teremt védelmet.

Bármily mély is a gödör,

a remény bármily fakó,

a láng felfelé tör,

a szikra égből való.

Ha napból kortyol

hű fohászod,

jöhet bármi.

A fényt nem lehet

börtönbe zárni.