Lehullt a lepel,
eltört korsód,
te álszent mostoha.
Igyunk a
leckére,
perdüljön most táncra
lelked temploma!
Holt rom nem
volt
soha otthona
ennek a vadócnak.
Fél lábbal a hajón
még
hívott a part, hol
oly sokan csalódtak.
Keserű
múlt,
savanyú jövő
nem kenyerem, szóljon ének!
Édes kaland,
sós
levegő kell,
fogj evezőt, elég a méreg.
Nem vár
kikötő,
szeleburdi szitakötő,
bonts fonalat, bonts
rendet.
Égi pokollal
csak
a vihar szele teremt
földi mennyet.
(Bartolomeo Giuliano – Le villi, 1906)