Villámsújtotta
földrángással
születtem.
Nem volt benne
sok harmónia.
Se dics,
se glória
nem járt értem.
Inkább orgia,
mit nem kértem.
De most,
hogy itt vagyok,
fejtsd fel
létem fonalát!
Add vissza
egy percre szemem,
legyek, aki lát!
Persze kilátás
nélkül nagy,
ki hibát véteni mer,
s kinek a próba
nem teher.
Ó, Héraklész,
most mondd meg,
hogy legyek tettrekész,
ha azt se tudom,
mit ehetek,
ha majdan sír a zsír,
mely ápol s eltakar,
ha jön labirintusomban
egy ködkanyar,
s kimutatja foga
fehérjét a tét:
hogy le kell győzni
a százfejű szénhidrát?
Mondd, melyik életmód
vezeti most a listát?
Mert éget a
homlokon villogó
száműzött billog.
Vannak még titkok,
rejt még szigeteket
e háborgó sárgolyó.
Egy biztos:
nem vagyok oly piszkos,
mint képzelem.
De ha köt a félelem,
az egyetlen védelem
e fényrácson túl van.
Most bezár, majd összezuhan,
ha meglelem utam,
ha lesz fogalmam,
miért most fogantam?
Ó, jelenkor!
Sok reflexem
kenem rád
mosva kezeim,
pislogva gerendát,
s te önkéntes bűnbakként
tűröd kegyesen.
Holott én vagyok
legnagyobb ellenségem,
és legjobb szövetségesem.