Hónap: 2021. május

Az ajtó végül kinyílt.

A hűs holdfény behatolt,

mi egymást ölelve

lestük a meteort.

Lehullt a mag, 

most majd hazatér.

Szelíd szavadtól

enyhült a csatatér.

Kísérjen dalunk,

mely szárnyat idéz,

evezz, harcos,

vissza se nézz!

Még egy sóhaj,

még egy lépés,

minden szunnyad,

minden békés.

Együtt dobban

ezer hullám.

Összeköt egy

kóbor villám.

Ez a hidad,

izzó s fehér.

vár a liget,

hol ősképed él.

Támadjatok fel,

tomboljatok szelek!

Lépjen elő a sereg,

mert erős az ár,

kevés az ellen.

Avas reménnyel,

haraggal születtem.

Intsetek rendre,

mielőtt mindenkit

elmarok.

Fogadjatok be,

nélkületek vak vagyok.

Jöjjön a felszínre

múltam szégyellt titka.

A középkorban

nem lehettem tiszta.

Hosszú a lista,

sok seb nyíltan sajog.

Nézzük inkább azt,

mily magot adhatok.

Ok nélküli vétek

nem termett sosem.

Féltérdre ereszkedem,

álljon talpra a totem,

mi körül keringtem egykor.

Fejre álltan tükrözöm,

hogy a nyíl nem csak öl,

pályánk újra írva

ősi ölbe forr.

S nem hajszolok többé

kósza hóbortokat,

ha lüktetve szól

a bolygók ritmusa.

Kitöltöm szerepem,

leszek, ki vagyok:

kérdőjeleket szülő,

felforgató,

mosolyt csaló

fura rajzfilmfigura.