Tudom, úgy érzed,
nagy áldozatot hozok
érted, hiába.
De elbírnék én
még ezerszer ennyit is,
szőlek imámba.
Volt, nincs sivatag.
Megcsókolnám a földet,
hol megláttalak.
Tüskéd nem hibád.
Jer keblemre, te kaktusz,
sírd ki tequilád!
Tudd meg, víg veled
legsötétebb óránk is.
Józan extázis,
mert értelmet nyert
a botorkálás ködben,
a nyers küzdelem.
Több vagy tehernél,
jó helyen, jó időben,
okkal születtél.
Nemes szív ered
durva, sziklás talajból,
ringasd gyökered!
Vesd meg a lábad,
s nélkülözhetetlenül
tettekbe árad,
mi benned lobog.
Dobok zengik legendád,
vágd el a féket,
nem pusztít, éltet
vágtázó, szilaj lényed.
Te tüskehúzó.
Egy a válaszom,
ha százszor is megkérded.
Akkor is… Téged.