Kettényílt életem
egységért kiált.
Magamnak teremtettem
sok ádáz hibát,
de hogy őszinte legyek,
nem bánok semmit.
Lelkem ezerszer vedlik,
mint örökzöld kígyó.
Megjött a behívó.
Végre földje lehetek
egy ártatlan magnak.
Bizalmam mélyre nyúló,
cserzett alakzat.
Ne félj semmit,
kicsi lélek.
Engem nem kudarcod,
hanem sikered éltet.
Még magányost rovom
a kopott utakat.
De bölcsebb önmagam
már ajtómon kopogtat.
Értünk izzadok,
harcolok nappal,
míg enyhülést nem hoz
az a bizonyos hajnal,
mikor tervem végre
valósággá válik.
De addig hadd merüljek
el álmomban állig!
Odaát nincsenek gátak.
Kik hűek hozzám,
megtalálnak,
és a hús börtöne
nem tart többé fogva.
Egybe olvadunk,
egymást átkarolva.