Már nagyon régóta szerettem volna megkísérelni ennek az ízig-vérig olasz dalnak spontán fordítását énekelhető verzióban, ami a korábban közzétett Egy lépésre című verset ihlette. (Egyelőre a címek maradnak. 😀 ) Az otthonülés utolsó cseppjeit kipréselve végre elkészült! Fogadjátok szeretettel! Íme a dal: https://www.youtube.com/watch?v=en4MLXMlt20
(F:) = férfiak éneklik
(N:) = nők éneklik
(M:) = mindenki énekli
És íme a vers:
EGY LÉPÉSRE TŐLED
(F:) Már nem tudom, mitől vagyok cinikus, (N: Na vajon?)
minden olyan hideg, olyan logikus.
És amíg szavaim öltöztetem,
a csended egy húrt épp megpendít bennem,
mivel a szív nem lángelme,
hadd várjak szótlan hát helyette,
egy lépésre tőled.
Ne mondd, hogy szabadságom csak illúzió, (N: – illúzió)
a szerelem hálójába gabalyodó.
Csak délibáb, vén, mint a világ,
magasba röpít, aztán mélységbe ránt!
Láthatod, hogy nem is szende.
Engedj hát te is a közeledbe,
egy lépésre tőled.
És majd, majd, majd, majd…
… és majd megtorpansz, józaneszed
egy új teória hamvába fúl.
Úgy teszek,
mint aki megértem,
mint aki nincs ébren.
Istenem, adj egy kis bort,
mitől szemem kigyúl.
(N:) Bolond, azt hiszed, olvasol bennem,
csak mert itt vagy fejemben?
Nyitott könyv vagyok mindenkinek, de
nem hidd azt, hogy birtokolsz engem.
És mégsem alszom e percben!
Jobbá teszel, mégha nem is hiszed… én…
és te… együtt a csendben,
mit senki meg nem törhet,
se vágy, se félelem,
mert ezt is mi álmodtuk így meg.
Na, most már kapizsgálod-e? Jobbá teszel…
(F:) Hallgasd, hogy lüktet a szív – mily egyedi,
nem csak a klinikádról vannak sebei.
Engedd fel a redőnyt ablakomról,
engedd, hogy a szív engedjen fel a fagyból!
Láss szemedtől türelmesen,
hisz az orrod előtt élet serken,
egy lépésre tőled.
Barátom, a vonzalom csupán kémia,
(N: alkímia)
Bár a bábnak inkább egy komédia.
Az evolúció egyezsége,
a kötelesség és a vágy kötötte.
Ha a látvány nem gyötörne,
illatod kerget őrületbe,
egy lépésre tőled.
És majd, majd, majd, majd…
… és majd csak meghallasz,
mosolyodra a remény rámsimul.
Nincs már min vitázni,
nincs már mit tisztázni.
Leoltom a lámpát,
nyakad nesztelen elpirul…
(N:) Óh, óh, óh…!
(N:) Bolond, azt hiszed, olvasol bennem,
csak mert itt vagy fejemben?
Nyitott könyv vagyok mindenkinek, de
nem hidd azt, hogy birtokolsz engem.
És mégsem alszom e percben!
Jobbá teszel, mégha nem is hiszed… én…
és te… együtt a csendben,
mit senki meg nem törhet,
se vágy, se félelem,
mert ezt is mi álmodtuk így meg.
Na, most már kapizsgálod-e? Jobbá teszel…
(M:) Na, most már kapizsgálod-e? Jobbá teszel…
(… csak mert itt vagy fejemben?)
Nyitott könyv vagyok mindenkinek, de
nem hidd azt, hogy birtokolsz engem.
És mégsem alszom e percben!
Jobbá teszel, mégha nem is hiszed… én…
és te… együtt a csendben,
mit senki meg nem törhet,
se vágy, se félelem,
mert ezt is mi álmodtuk így meg.
Na, most már kapizsgálod-e? Jobbá teszel…
