Lehunyt szemmel
messzire röpít az éj –
– önmagadba
szállsz alá.
Sötét veremben
megszólít a lény,
s nem számít
fölénynek, mivel
melledet vered.
Ki gyáva, meglakol,
s hős vagy,
ha lefejezed.
Lezárul egy fejezet.
A méltóság:
tiszta lap.
Rázd le, mi visszatart.
Számolj le ezer kereszttel,
és szemedre
ne hintsen port,
ki milyen inget hord.
Így újra írhatod
a ritmust ereidben.
Lüktet az emlékezet.
Felpezsdül
és bíborszín
köt össze
igaz szíveddel.
Szökken, szárnyal,
szemben az árral,
s a halálban is
dobog türelemmel.
Ha béke ural,
s járod az utad,
se feledd a vért.
Állj készen.
Urald a jelent.
Mindent –
– egy pillanatért.
Wagner Alma versei