Hónap: 2019. március

nagyravágyó

tervezgető

kukucskáló

gyerek.

Még a harang is megkondult,

mikor összegyűltetek.

A harag őrségét

leváltotta a belátás:

most már csüggedhetsz.

Eddig csügghettem a lépcsőn,

mint megtűrt kiskedvenc…

Tudom én, hogy
fegyvert hordozni
kiváltság.

De súrolnám a padlót,
ha lenne egy zsák,

mit magamra ölthetek.

Mert most itt vagyok

meztelen, előttetek.

Bár velem lenne

a láthatatlanná tévő

köpenyem! 

Amiért lángoltok,

még fel nem érhetem.

Csak nézlek Titeket,

és hallgatom a mesét.

Hipnotizál a beszéd,

ahogy ébred az ősi szó,
megszűnik az idő,
nem kell altató.
Némán rebegem
– hogy el ne feledjem – 

a fedezék mögül
a nekem szánt leckét:

„Ülök a szobámban.

Csöndben maradok.

És úgy teszek,

mintha nem is lennék.”

Állj most meg egy percre.

Itt a pillanat.
Ne gondolj a ketrecre,
mi nap, mint nap fogva tart.
Engedd el, mi bántott.
Csak egy gondolat.
Nem vagy gyarló,
nem vagy áldozat,
csak egy mozzanat.
„Nem gondol”.
A puszta idő vagy.
A jelen. A most. A derű.
A sors jót akar.
A sors egyszerű.
Az emlékezet közös.
Egy az örömünk,
és egy bánatunk.
Egy vagyok én,
és egyek vagyunk.
Mindegy, ki a bagós lány,
vagy a marcona harcos.
Egy helyről jövünk,
és egy irányba megyünk.
Az örök forrásban
megmerítkezünk.
Ez a tudás.
Ez az élet.
Az emlékezet folyója.
Alázattal élj,
hisz’ egy csatorna
vagy egy úton,
ha keresztre feszítve
is érzed magad.
„Nem gondol”.
Kiárad és visszatér
az Élet.
És ha bátor vagy,
és igaz és kitartó,
visszaigazolást lel
minden reményed.