Hónap: 2018. július

🌊  🕌 🐋 👑 🐋 🕌 🌊

Tegnap éjjel is
két világ között,
borotvaélen
táncoltam. Rémlik,
szólongatott egy
echó álmomban.
Nem tudtam, ki Ő,
csak botladoztam
a hangja után.
Furcsán ismerős
volt a homlokán
a szem. De karcos
a légzés, ahogy
ébredezem. Az
ott vér lenne, mit
egy árnyék ontott
egykoron? A múlt
megbabonáz, és
fáj, és izzik, és
ahogy eszmélek,
úgy halványodom.
Nem tűnt el, tudom…!
Tisztán érzem, él
a birodalom,
ahol becsülik,
aki gáncstalan,
védelemre lel,
aki ártatlan,
szövetségesre,
ki bátor tenni,
és békére az,
ki elfogadni.
Tengerfenéken
is túl létezik
e birodalom
abban, ki benne
hisz: örök csendben
nyugszik mindünkben
a koraszülött,
bukott fellegvár,
Atlantisz.

1. Kilépő

Miatyánk,
útnak indulok.
Nem tudom hová,
kezem Te fogod.
Uram, add, kérlek,
hogy ne feledjem
álmomban sem azt,
amiért küzdök
ébren. Add nékem,
hogy Perszephoné
védjen, kísérjen,
és odaát a
tűznél révüljön
minden testvérem.
Én színed előtt
tisztán fogadom:
minden erőmmel
küldetésedért
élek, lángolok…
míg Te élteted,
őrzöd, vidítod
táborod.

2. Belépő

Miatyánk,
az új Nappal új
remény is ébredt.
Mi fájt, mi bántott,
már nem is éget.
Hisz’ ez új élet.
És én emlékszem,
hol botlottam el,
hogy karoltak fel,
hogy árultam el,
hogy tettem jóvá,
hol tettem lóvá…
Ma legyünk jobbak.
Segítse egymást
ellenség, barát.
Így jöhet bármi,
amit az Úr ád.
Érted égek, míg
edzed bajnokod,
mert Te élteted,
őrzöd, vidítod
táborod.

🦋 🍷 🔥 🍷 🦋

Vedd el a kezem,
ha engem nem veszel,
emlékezetem,
hogy láss a szememmel,
vedd el az eszem,
mielőtt elvesztem,
vedd el álmaim,
s velük a keresztem.
Új kínok ezek,
de régi dobok
adják ritmusát.
Fanyar mosollyal
rugdosom odébb,
ami utal Rád.
Tudom, ellep a
káosz, de hittem,
benne, így szeretsz.
Már most részegen
járva az égen
számít minden perc.
Mindenre, mi szent,
kérlek, ne engedd,
hogy büszke legyek,
mert csak szíven szúr,
ahogy csak nézed,
hogy elsüllyedek.

Szün.

Elcsendesülten
a víz alatt már
csak a lüktetés,
csak a lüktetés,
csak a lüktetés
zeng a véremben.
Átszakadt a gát,
mosolyra késztet
hetyke csettintő
hetyke csettintő
hetyke csettintő
fény a lényedben.
Elvetted mérgem,
minden gyötrelmem,
keserűségem,
maradtak csak a
lüktető dobok,
lüktető dobok,
lüktető dobok,
lent a mélyben.

Ahogy jött, úgy ment.

Átok-lavina
ha megszeged a szavad.
Ha lehet, ne tedd!
Egy mély trauma
ma jobb emberré tehet.
Múltad ne feledd!
Egy tükörsokktól
is kisebb lesz az arcod.
Használd ki, tégy jót!
A békés harcos
stabil, józan derűvel
vállal rizikót.
S ha utad rögös,
elveszettnek tűnik, ki
elbotlott – holott
fényt kap az árnyék,
és akkor áldást hoz az,
ki elátkozott.

1. Magányos-e az,
aki vezet? Nem tudom,
de ezt választom.

2. „Jupiter kedvel” –
gondolja bűntudattal
s tovább kovácsol.

3.
(A)
Kívülről derűs,
feneketlen óceán
szemével figyel.

(F)
Nem is gondolnád,
mily kitartó tűzzel küzd
a nemes célért.

(J)
Befogad a föld
és nem ítél – de belül
aranyat terem(t).

(É)
Vasakarattal,
nyersen, de tiszta szívvel
harcol másokért.

4. Lekötöm magam,
míg Te kitalálod, hogy
akarsz-e engem.