Üveges szemmel nézem
ahogy lepereg a mesém
belibbentél, szemed mint egy
Marquez-regény
rám néztél
nem volt titkom előtted
de nem láttál
nyilaid az egekbe lőtted
mióta ismerlek
csókot csak titokban loptam
mit tegyek hogy észrevégy
koldus bánatomban
rovom az utcákat
valamit kellene tenni
megmutatnám neked a fényt
hogy kell boldognak lenni
sosem hittem semmiben
most hadd higgyek angyalokban
hiteddel felszabadítottad
a kisfiút aki voltam
bár látnád
hogy felnőttem
hogy férfivá értem
máglyahalált halnék
csak hogy mosolyod érjen
vezetnek eskük
számodra semmi az élet
hát csak tedd a dolgod
míg én harcolok érted
áldozatod vállalom
hétpecsétes csendben
s addig rád se nézek
nehogy eláruljon szemem.
