Hónap: 2015. december

Télre nyár jött
borúra sör
jött áttetsző gyönyör
már hervadt a nyár
végre meghaltunk
túlléptem kínomon.

Fakó virág lettem síromon
megevett egy lepke
tarka lepke röpte
nevettetett
– ez a halálpörgés- mutatta
aztán felöklendezett.

Szirmom félbe repedt
azt sem bánom ha
kiöklendezed
miután annyit nevettem veled
egyszer csak elhiszem
hogy én, hogy én, hogy én kellek neked.

Harmadnapja nem alszom,
bűntudatra gyanakszom,
mit szám kivetett.

Harmadnapja nem alszom,
mindenkire haragszom,
így már ki szeret?

Harmadnapra nevetek!
Nem érdekel, ki szeret.
Hallgat a mély.

Harmadnapra nevetek,
mert szenvedtem már eleget,
-pedig-
húsz év sekély.

Berni ötlete alapján… 😀

Szórj álomport szememre, nagyi.
magától nem jön.
aztán mégis zsugorodom,
azt álmodom, pókká töpörödöm.
nyüszítő pók, töketlen
a saját hálójában
már csak por vagyok nagyi lisztes zacskójában.
süss belőlem kenyeret
mit az özvegy megehet
de gyorsan
mindjárt elmegy a busz
nagyi, foglalj nekem helyet
a varázslatos iskolabusz elment,
láttam az a zöld gyík vezet.
nagyi, hagytad, hogy elmenjen…
te csak mosod kezed.

Álarc nélkül bandukolok
csak merengek, nem
szorongok már csak
tűnődöm hogy ki lettem.
Mítoszok suhannak mellettem
mint a sarki fény
mint autók a timelapse-en
szellemek táncolnak felettem.
Az voltam én.
Most ki vagyok?