Fényes az este, ragyog a lány,
Megjött a herceg fakó lován.
Szőke haj omlik keblekre, lám
Bókol a herceg: kacag a lány.
Pörög a szoknya, pörög a lány,
Ámul a vidék, nagy tudomány.
Virul a várnép, pirul a lány,
Sose volt anyja, nincs hagyomány.
Suttog a herceg, hallgat a lány,
Bimbaja nyílik ideje korán.
Hullik a szoknya, reszket a lány,
Elmegy a herceg, furcsa a lány.
Új zene lüktet, bűvöl a lány,
Szerelem rebben lepke-dalán.
Csábít a sárkány, csábul a lány,
Mellkasa dobban, lejt szaporán.
Kínos az este, a bor silány,
Sok táncost vonz lusta magány.
Pletyka kél szárnyra, legyint a lány,
Majd kihalt a kastély, kihalt a lány…
Perzselő átokként fut a botrány,
Atyád megtudta, menekülj, leány!
Izzik az kardja, lázas a lány,
Álmában játszik, látszik mosolyán.
Éppen időben jön az iromány,
Holland úr kopog a vár kapuján:
Hozományt nem kér, vágya a lány.
Kék a szakálla, s várkapitány.