Ha eltűnőben vannak az erdők, a rétek
az aszfalt piszkos, inkább az égboltra nézek
de csillagok helyett csak tompa masszát látok
Fényszennyezést szidok, s magam foszforeszkálok
Ha majd’ megfojtanak a szürke hétköznapok
a könyvtárba benézek, alkimista vagyok
majd táncoló sámán, majd Prométheusz papja
De tüzet rakni tilos: a tudás alapja
Ha egy vágyam van, hogy váljak köddé azonnal
agyamban mikrochip, elkapnak vasmarokkal
elkéstem, az Álomvilág kapuja zárva
Mert megöltem a tündért, apa azt kívánta.